Participating students:
Planned route:
The objectives of the partnership are to get to know working cultures in different countries; to help students and teachers understand that there are differences in how people approach, things for example at work places; to combat ethnocentricity, to enhance tolerance towards cultural diversity and to help students understand that there are different working cultures also within their own countries.
There is a growing awareness that cross-cultural skills development is needed to face the challenges of globalisation on labour markets. To succeed in a work place abroad, no matter if it is during studies or later as a job seeker in a foreign environment can be very challenging. In order to succeed in both, knowledge about working cultures is a necessity.
2010.03.20 Szombat
Kedves Naplóm!
A mai napom nagyon fárasztó és izgalmas volt. Tegnap éjszaka nem tudtam sokat aludni, mert nagyon izgatott voltam a mai utazás miatt. Ma reggel még bedobáltam az utazótáskámba azt a néhány dolgot, amit felírtam papírra. Igen, felírtam, mert másképp biztosan elfelejtek valamit. A táskát a végén persze alig tudtam becsukni… Aztán elindultunk anyuval a Műcsarnokhoz. Ismered anyut, a tanácsaival traktált egész úton. Aranyos volt, csak néha egy kicsit… hogy is fogalmazzak túl gondoskodó.
Amikor a buszunk megérkezett egy kicsit szomorú lettem. Hiányozni fog a családom. De gyorsan elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. Olaszországba megyek! „Tessék mosolyogni!” parancsoltam magamra. Bepakoltuk a buszba a csomagjainkat és elindultunk. Úgy gondoltam, hogy biztos nem lesz fárasztó egész nap ülni. Hát tévedtem! Annyira boldog voltam amikor megálltunk pihenni! Fantasztikus érzés volt kinyújtani a lábaimat és sétálni! Aztán újra vissza a buszba…
Eleinte mi diákok nem beszélgettünk egymással. Aztán szépen lassan belekezdtünk. Talán azért mert nem tudtunk nagyon mást csinálni, vagy talán azért mert rádöbbentünk, hogy mégiscsak együtt fogunk tölteni egy hetet. Én, mint azt tudod, sokat adok az első benyomásra. Ezért Bekivel kezdtem el először beszélgetni. Nagyon aranyos lány. Ezután szépen lassan elkezdtünk közösen is beszélgetni. Én nagyrészt csak hallgattam. Szeretem először megfigyelni az embereket…
Aztán délután megérkeztünk Triestbe. A tengerpart egyszerűen csodálatos! Letettük a csomagjainkat a szálláson, és elindultunk megnézni a várost. Régi épületek, szűk utcák, és rengetegk robogó! Rengeteg fényképet készítettem! Bejártuk a várost. Láttuk a San Giusto katedrálist, a Piazza Unita d’Italiat és sok más mesés épülete és emlékművet láttunk. Aztán visszaindultunk a szállásra. Holnap 7-kor kelünk és még megnézzük a Miramare-kastélyt.
Most megyek aludni, majd holnap írok.
2010.03.21 Vasárnap
Kedves Naplóm!
A mai nap sokkal fárasztóbb volt, mint a tegnapi. Bár nagyon jól aludtam. Minden bizonnyal azért mert, nagyon, nagyon fáradt voltam tegnap. Igaz elalvás előtt még nevettünk egy csomót és természetesen beszélgettünk is.
Reggel 7.45-kor volt reggeli. Ettünk és utána elindultunk megnézni a kastélyt. Olyan igazi palota. Mint amik a romantikus regényekben vannak. Már csak a herceget hiányoltam a fehér lovon… és a hozzá tarozó park! Le tudnám élni ott az életem. De mennünk kellett tovább.
Ismét a busszal utaztunk kb. 7 órát.
Este olyan 9 körül megérkeztünk az iskola parkolójába ahol vártak minket a családok. Kicsit vicces volt. Legjobban ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a kisállat kereskedésben kiválasztja az ember az új kedvencét. Csak itt mondták a nevünket és mondták, hogy „You come with me.” Felkaptam a csomagom és elindultam Letizia és Elena után. Beültünk az autóba és elindultunk hazafelé. Milyen furcsa ez a szó haza. De hát most náluk lakom, úgyhogy ez az otthonom.
Amikor megérkeztünk, elmentem zuhanyozni. Utána Elena és Letizia rendeltek pizzát, vagy 6 félét. A legfinomabb a 4 sajtos volt. Nyami!
Ma ennyi történt. Oh nem. Azt mondták, hogy majd este még leugrunk a helyi bárba, ahol találkozni szoktak a barátaikkal. Kicsit izgatott vagyok, hogy vajon, hogy fognak majd fogadni. De biztosan kedvesek lesznek. Majd holnap írok!
2010.03.22 Hétfő
Kedves Naplóm!
Ma túlestünk a prezentáláson. Hát nagyon vicces volt. Nagyon sokat nevetünk. Érdekes, de a miénk lett a legjobb. Oh és a mai nap után kijelenthetem, hogy a magyar csapat nagyon jól beszél angolul a többiekhez képest. Bár azt hittem, hogy a finnek majd magasan vernek mindenkit, de nincs így.
Kezdem az elején. Reggel 8-ra az iskolában kellett lenni, és 9-ig beültünk egy tanórára. Nem értettem belőle túl sokat. Na, jó szinte semmit. Ezután elindultunk az újabb épület multimédia termébe. Előadtuk az országról, Budapestről, a két iskolaépületről, és a kérdőív alapján elkészített magyar vállalatokról a prezentációkat. Ugyan ezt tették az olaszok és a finnek is. Bár azt hiszem mi beszéltünk a legtöbbet. De ez nem baj.
Mindezek után megebédeltünk az iskola ebédlőjébe. Itt az iskola tanulói szolgáltak fel és főztek nekünk. Nagyon finom volt.
Ebéd után elindultunk megnézni Loretot. Nem busszal mentünk, hanem sétáltunk. Nem volt túl nagy séta, de ebéd után kifejezetten jól esett. Megnéztük a templomot és a bazilikát. Gyönyörű. A bazilika érdekessége az, hogy egy kisebb templom köré építettek. Nagyon szép freskói vannak, és tényleg gyönyörűen van díszítve.
Ezután egy kicsit még sétáltunk egy kicsit, és utána hazaindultunk, de miután volt még bőven szabadidőnk, elmentünk dodzsemezni. Természetesen együtt a többiekkel, Moncsival, Bekivel, és Janival, meg természetesen az olasz diákokkal.
Estére focimeccset terveznek. Én nagyon örülök neki!
Tegnap este pedig lementünk a bárba. Jöttek értünk autóval. Meglepetésemre Jani is ott volt. Így kicsit nyugodtabb voltam. Oh, és a barátaik nagyon kedvesek voltak velünk. Sokat beszélgettünk.
Most megyek, vacsorázni, és utána pedig a focimeccsre.
2010.03.23 Kedd
Kedves Naplóm!
Tegnap este a focimeccs! Nagyon jól fociznak! Hát igen olaszok. Pedig nem is hivatásos focisták. Ahogy Elena fogalmazott „They play just for fun”. És természetesen nagyon helyesek is… és emellett zseniálisan terelgetik a labdát a pályán. Kicsit hideg volt, de ez egy cseppet sem zavart. A meccs után hazavittek minket és én csak annyira voltam képes, hogy beájultam az ágyba. Nagyon elfáradtam.
Ma reggel ismét 8-ra kellett beérni az iskolába. Egy kicsit elkéstünk, de nem volt vészes. Megint órát látogattunk, s megint nem értettem semmit, de nagyon jól éreztem magam. Letizia próbált nekem fordítani és próbálta elmondani, hogy éppen miről van szó, de nem sok sikerrel. Érdekes, de kezdem megérteni őt fél szavakból is és ő is ugyan így van velem. És ami még meglepőbb, egyre jobban megy neki az angol.
Az óralátogatások után elmentünk a „gyárlátogatásokra”. Először egy idősek otthonát néztünk meg, ahol épp aznap ünnepelte 100. születésnapját egy néni. Utána körbejártuk az épületet. Nagyon modern felszereléssel rendelkeznek. Igaz ez egy nagyon új épület, és mi még azelőtt jártunk ott, hogy átadták volna az épületet.
Ebédelni megint visszamentünk az iskolába, de a mai ebéd nem volt annyira finom, mint a tegnapi, maradjunk ennyiben…
Délutánra, pedig egy másik gyárlátogatás volt betervezve. Egy szállodát néztünk meg. Hűha… nagyon szép volt.
Aztán most este beszéltem a családommal, és a barátaimmal. Mára nincs semmi program, úgyhogy ma kialszom magam.
2010.03.24 Szerda
Kedves Naplóm!
Ma elmentünk San Marinoba. Ez egy különálló kis állam Olaszországban. Olyasmi, mint Monaco. Egy kisebb hegyen van. Rengeteg képet csináltam róla. Ahogy felsétáltunk a tornyokhoz, út közben láttuk az őrségváltást a Palazzo Pubblico-nál. Érdekes, de szép az egyenruhájuk. A toronyból a panoráma egyszerűen varázslatos. Volt ott egy kút is. Dobtunk bele pénz és kívántunk, de nem árulom el, hogy mit.
Vettem ajándékot huginak, meg magamnak egy hó gömböt. Tudod, hogy menyire szeretem az ilyesmit.
A toronytól visszafele menet beültünk egy étterembe és megebédeltünk.
Amikor felszálltunk a buszba, Luigi, az olasz tanár szólt, hogy visszafelé még megállunk a tengerparton. Körülbelül 2 óra múlva meg is érkeztünk. Mi 4-en Beki, Moncs, Jani és én együtt maradtunk és lesétáltunk a tengerhez. Gyűjtöttünk kagylókat. Rengeteg féle színű és formájút találtunk. Még feketék is voltak!
Este még leültem a számítógép elé, mert ameddig itt vagyok kaptam egy „saját” gépet, mert Letiziának laptopja van, és nem használja a régi gépét. Megnéztem a Facebookot, és írtam levelet huginak és a barátaimnak.
Este még beszélgettünk egy kicsit, aztán megvacsoráztunk a családdal.
A nap végére megint elfáradtam. De most inkább fizikailag. Nagyon sokat sétáltunk, de megérte.
2010.03.24 Csütörtök
Kedves Naplóm!
Ma megint elaludtunk, így rohannunk kellett az iskolába, de nem maradtunk le semmiről, mert 9-ig nem csináltunk semmit.
Aztán megint a multimédia terembe mentünk, ahol kialakítottak a tanárok 6 csapatot. Tehát minden csapatban csak egy magyar volt. Minden csapatnak külön feladata volt. Mi a munkahelyi etikettet és a munkaórákat kaptuk. A két meglátogatott gyár és a „hazai” tapasztalatok alapján kellet megcsinálni. Nos, mi minden kérdést megbeszéltünk, és utána begépeltük, és csináltunk belőle egy ppt-t is. Olyan délután 1 órára el is készültünk.
Elmentünk a helyi „bevásárlóközpontba” és ott ebédeltünk a finnekkel. Pizzát.
Délután Letiziával átmentünk Moncsihoz és Francescához, mert később átnéztünk Civitanovaba. Vonattal mentünk. Körülbelül 20 percet utaztunk. Ez a város amolyan shopping paradicsom. Ide mennek a környékbeliek, ha új ruhát akarnak venni, vagy csak valamire szükségük van.
Ma először megkóstoltam az olasz fagylaltot a gelatot. Ananászt, sztracsatellát és vaníliát. Az ananász olyan volt mintha a gyümölcsöt ettem volna. Nagyon, nagyon finom volt. Szokás szerint 4en együtt maradtunk. Megint megnéztük a tengert. Egyszerűen nem tudok vele betelni. Aztán 6-kor találkoztunk az állomásnál és visszamentünk Francescáékhoz. Móncsival lehuppantunk a kanapéra, és Leti meg Francesca beszélgetni kezdtek, aztán mindketten elővettek egy-egy kis ajándékzacskót. Én egy fekete karkötőt kaptam. Imádom a fekete színt, így teljesen eltalálta Letizia, hogy minek örülnék a legjobban. Moncsi fülbevalót kapott.
Francescáékhoz jött Letizia apukája Carlo, és hazavitt minket, hogy át tudjunk öltözni a vacsora előtt.
A Picchio-ban vacsoráztunk, az egész csapat. Olaszok, finnek és magyarok. Rengeteg féle pizzát hoztak. Egyiket a másik után. Nagyon finomak voltak. A végén már negyedeltük a pizzákat, mert másképp nem tudtuk volna megkóstolni mindet.
Azt hiszem ma is jól fogok aludni.
2010.03.26 Péntek
Kedves Naplóm!
Tegnap illetve ma hajnali 1kor ájultam be az ágyba, úgyhogy ma kellemes volt felkelni. Ma nem voltunk késésben! Nehezen, de elindultunk időben.
Ma mutattuk be a prezentációkat, amiket tegnap tettünk. Olyan furcsa belegondolni, hogy ez volt az utolsó napom itt. Kicsit rossz érzés. Visszatérve a prezentációra, ez is jól sikerült. Megint sokat nevettünk. Még többet is, mint hétfőn. Szóval megint jól szórakoztunk. Igazából nem is olyan mintha dolgoznánk. Úgy értem, persze dolgozunk, de közben nagyon jól érezzük magunkat.
Oh délután közösen a tanárokkal elmentünk Numanaba. Jó volt. Még egy kis városnézés mielőtt hazamegyünk. Megint ettem fagyit. Nagyon, nagyon finom. Ma is ananászt ettem. Hm… nyami!
a kirándulás után hazamentünk és nagyjából összepakoltam a ruháimat. Annyira furcsa. Most, hogy belegondolok, eddig egyik nap se hiányzott a családom. Jó biztos hiányoztak, csak nem volt időm erre gondolni.
Este meg majd a vacsora után elmegyünk diszkóba. Érdekes lesz. Rég voltam diszkóban.
Majd holnap írok!
2010.03.27 Szombat
Kedves Naplóm!
A tegnap esti vacsora nagyon finom volt, és megint nagyon sokat nevettünk. Ez már megszokottá vált, azt hiszem… Megint az iskola diákjai szolgáltak fel… nagyon jól csinálják!
Este pedig elmentünk a diszkóba. Kicsit furcsán éreztem magam, mert pont az egyik pincérfiú fuvarozott el minket Letiel, Francescaval, és Moncsival. Bár nem sajnálom… nagyon közvetlen és aranyos srác. Oh és még a parkolásért sem kellet fizetnünk, mert ott is dolgozik a Srác (hívjuk így, mert restelem, de miután bemutatkozott el is felejtettem a nevét…). Bementünk buliztunk, jól éreztük magunkat. De 1-kor el is kellett jönnünk, mert az olasz tanárnő Anna szólt nekik, hogy mi szombaton azaz ma korán indulunk ezért ne maradjunk sokáig. Pedig még maradtunk volna… Bár igaz hazafelé így is majdnem elaludtunk…
Reggel nagyon nehéz volt felkelni. Volt abban valami, hogy korábban kellett volna lefeküdni…
Elbúcsúztunk egymástól és elindultunk hazafelé. Már előre féltem az úttól… megint órákig a buszba… végül is szunyókáltam, úgyhogy nem volt olyan rossz.
Délután olyan 1 óra körül megérkeztünk Velencébe. Gyönyörű város. Megnéztük többek közt a Szent Márk teret és a Sóhajok hídját (bár alig láttunk belőle valamit, mert felújítják).
9 órát töltöttünk Velencében, és most megkezdjük az utat hazafelé.
2010.03.28 Vasárnap
Kedves Naplóm!
Reggel körülbelül 9-re érkeztünk meg. Kicsit fáradtan, mert a buszon nem tudtunk annyira jól aludni. De nem baj.
Amikor hazaértem anyuék egyből a nyakamba ugrottak. Nagyon hiányoztam nekik.
Nagyon jó volt Olaszországban, és minél hamarabb szeretnék visszamenni majd.
Körülbelül ennyi volt az én kis utazásom.